Az erdélyi származású Christopher Vajda brit professzor véleménye.
– Az EU csak olyan hatalommal rendelkezik, amilyet a tagállamok ráruháztak, bírósága pedig nem lehet érzéketlen a nemzeti szempontok iránt – mondta Christopher Vajda, az EU bíróságának utolsó brit tagja, akinek 2020-ban, az Egyesült Királyság uniós kilépésével szűnt meg a tisztsége. A londoni King’s College magyar származású vendégprofesszora a Mathias Corvinus Collegium meghívására járt most hazánkban.
– Gondolom, az első kérdést kitalálta…
– Apám Erdélyben született, és a második világháború előtt telepedett le az Egyesült Királyságban. Otthon nem magyarul beszéltünk, de számos alkalommal jártam már Magyarországon, és mindig szívesen vagyunk itt a családommal. Nagy-Britanniában általában azt gondolják, hogy a filmrendezővel, Andrzej Wajdával állhatok rokonságban, aki azonban lengyel. Ilyenkor meg szoktam mondani, hogy magyar a nevem.
– Úgy tűnik, a szuverenitási kérdések a brexit után is megterhelik az Európai Uniót. Magyarország vagy Lengyelország például nem akar ugyan kilépni, de nagyon komoly szuverenitási vitái vannak az európai intézményekkel. Hogyan látja, előbb-utóbb elcsitulnak majd ezek, vagy akár szét is feszíthetik az uniót?
– Mint minden döntés esetében, Európában is születnek olyanok, amelyek nem tetszenek valakiknek, például egyes tagállamoknak. Mármost ha egy demokráciában a többségnek nem tetszenek a döntések, akkor legfeljebb leváltja a kormányt. Európai szinten ez már nem így működik.
A probléma részben az – és ez volt a brexit egyik mozgatórugója is –, hogy nem lehet egy csapásra megszabadulni attól a rengeteg embertől, akik az EU-intézményekben meghozzák az ilyen döntéseket.
A britek közül sokan úgy érezték, hogy egyirányú utcában haladunk: miközben az egyre több integrációt erőltetik, egyre szűkül a tagállamok mozgástere. De ha valakik ezt a visszájára akarják fordítani, több teret engedve a nemzeti identitásnak, akkor ebben a politikusokra támaszkodjanak!
– Az Európai Bíróságot is vádolták jogi aktivizmussal, sőt azzal, hogy nem a jog, hanem a bírók uralmát jeleníti meg. Mi erről a véleménye?
– Az EU bírósága nem politikai testület akkor sem, ha egyes döntései ellentmondásosak. Nem az uniós bíróság dolga eldönteni, hogy milyen Európában akarnak élni az európaiak. Ha egyes politikusoknak az a gondolatuk támad, hogy az európai projekt védelme érdekében nagyobb teret adnának a nemzeti identitásoknak, akkor ehhez a tagállamok tanácsában kell maguk mellé állítaniuk a többséget, nem pedig a bíróságra mutogatniuk.
– Az EU-bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok között is vannak súrlódások. Amikor a német alkotmánybíróság kétségbe vonta az uniós jog elsőbbségét, a német kormány azt javasolta, folytassanak a bírók egymással párbeszédet. Célravezető lehet ez?
Az EU bírósága nem lehet érzéketlen a nemzeti szempontokra. A tagállami alkotmánybíróságok részei kell hogy legyenek a jogértelmezési folyamatnak, ami persze nem jelenti azt, hogy Luxemburgban automatikusan helyt kell adni az álláspontjuknak.
— Említette, hogy a politikusokra kell hagyatkoznunk, ha másféle Európát akarunk. De kikre? Az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament tagjaira, akik még tovább szűkítenék a tagállamok hatáskörét?
— Sokakkal ellentétben nem támogatnám, hogy több hatalmat kapjon az Európai Parlament. A törvényhozó hatalom Európában alapvetően a tagállamok tanácsáé, amelyben Magyarországot Orbán Viktor képviseli, más tagállamokat meg mások. Az EU nem állam: csak olyan hatalommal rendelkezik, amilyet a tagállamok ráruháztak. Nem tilthatja be például holnaptól az abortuszt, mert az első kérdés, ami felvetődik: mégis honnan volna erre jogalapja?
