Orbán Viktornak volt igaza energia ügyben is.
A tücsök egész nyáron hegedült, húzta a talpalávalót, vidám volt. A hangya pedig dolgozott, izzadt, gyűjtötte a magokat télire. Aztán elérkezett az ősz, jöttek a hideg napok. A tücsök fázott, megéhezett. Bekopogott a hangyához, s kérte: Hangya barátom! Nyáron te is hallgattad az én hegedűszómat, adj, kérlek, egy kis elemózsiát.
Ez ugyan mese, de jól példázza a valóságot.
Németország egyszer csak azt mondta, nem kér többé az atomenergiából. Mondván, a zöldenergia, a megújuló források biztosítják az ellátást. Majd jött az „ősz”, és mégiscsak rászorultak a büszke németek az áramtöbbletre, így hát bekopogtak a franciákhoz. Kellene egy kis energia, üsse kő, az sem baj ha nukleáris forrásból jön. Mindemellett beizzították a szénbányákat. Így ment füstbe az átgondolatlan zöldítés.
Németország nem tanult a saját példájából. A brüsszeli bürokratákkal és az Egyesült Államok irányításával kihúzta magát, és búcsút intett az orosz olajnak. A gyámság alatt vergődő Európai Unió vezetése az orosz gázról is lemondana. Csak jöjjön! Tehetjük hozzá, mert amikor kiderült, hogy a Gazprom július 11-én leállítja karbantartási munkálatok miatt az Északi Áramlat gázvezetéket, akkor bizony végigszaladt a hideg az oly elszánt döntéshozók hátán.
AJÁNLÓ
A kommunizmusra emlékeztet Weber gázelosztós javaslata
Maga az elképzelés elképesztő, de sajnos várható volt – fogalmazott Tóth Máté energiajogász.
Igazságosan kell elosztani az Európai Unióba érkező földgázt a tagországok között, az orosz gázszállítások korlátozása miatt pedig rendkívüli EU-csúcsot kell tartani júliusban – nyilatkozta Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke. Mindezt úgy vetette fel, hogy ismét kifejezte sértettségéből fakadó ellenszenvét a magyar miniszterelnök iránt. Ezúttal sem rejtve véka alá, hogy neki bizony elege van Orbán Viktorból. Most éppen azért, mert külpolitikai kérdésekben és az uniós olajembargó ügyében bizony kiállt a nemzeti érdekek mellett. Józanul döntött a magyar kormányfő, amikor nem engedte az olajvezeték elzárását, és egyértelműen kijelentette: az orosz gáz esetleges embargójáról még tárgyalni sem hajlandó. Webernek úgy van elege Orbán Viktorból, mint a tücsöknek a hangyából. Lehet bátrakat mondani és felelőtlenül viselkedni, de előbb-utóbb hidegre fordul az idő. Kellene egy kis gáz. Mondjuk ki, most ezért kezdett kuncsorogni a néppárt eredeti elveit megcsúfoló politikai imitátor. Nem kell azonban átlépni Magyarország határait, hogy az Orbán-kormány ellenségeire bukkanjunk. Néhány évvel ezelőtt égzengés és földindulás kísérte a baloldal részéről a kabinetnek azt a döntését, amely a gáztározók visszavásárlásáról szólt.
„Az E.On gázüzletág visszavásárlása nemzetstratégiai érdek, a magyar emberek szociális és energiabiztonságát szolgálja, a sikeres tranzakciónak köszönhetően a kormánynak érdemi beleszólása lehet a magyar lakosság gázellátását érintő kérdésekbe, a közép- és hosszú távú gázárak alakulásába” – közölte 2014-ben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A balliberális sajtó erre úgy reagált, hogy a kormány „hatszázmilliárd forintot égetett el”.
AJÁNLÓ
Elegünk van Manfred Weberből
És elegünk van az ugyanilyen Európából, az ugyanilyen Nyugatból, elegünk van az önsorsrontásból és a feneketlen ostobaságból.
Beszédes adat, hogy 2002 és 2010 között mintegy 190 céget privatizáltak a nemzeti vagyonból a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok. Sem ők, sem a Horn Gyula vezette kabinet nem tartotta fontosnak hazai kézben tartani az energiaszektort. Most mutatkozik meg igazán az Orbán-kormány előrelátása. Ha nem lépett volna, ha nem szerzi vissza a nemzetstratégiai ágazatokban az állam befolyását, akkor most a lakosság belerokkanna a rezsiköltségekbe. Le lehet mondani az orosz gázról, de a felfordított virágcserép nem fűti fel a házat.
„Nótát húztál, ebugatta? No hát akkor – szólt a hangya – járd el hozzá most a táncot! Jó mulatságot kívánok!”
