Semmi pánik, csupán egy csöppnyi előrelátás.
Kedves Mindannyian és különösen a Fiatalok!
Aki szellemileg nem vak az jól láthatja, hogy a Kormányunk – élén Orbán Viktorral -mindent igyekszik megtenni azért, hogy a magyar családokat legkevésbé sújtsa a háborús helyzet és annak következményei. Nekem, mint kisembernek az a véleményem, hogy három fontos tényezőnek kell alapvetően rendben lennie ahhoz, hogy nyugalom legyen és viszonylagos elégedettség. Ezek rendre a következők:
- Megélhetés. (élelem és a lakható otthon)
- Biztonság. (határvédelem, honvédelem, rendvédelem)
- Egészségügy. (esély a biztos gyógyuláshoz)
A három tényező közül csak az elsővel foglalkozom és azon belül is csupán az enni innivalóinkkal. 1947-ben születtem és végig éltem a Rákosi kor borzalmait. (és a Kádárkort) A boltok majdhogynem üresek voltak, ha volt valami, akkor sorba kellett állni. És Édesanyáink mégis gondoskodtak arról, hogy volt reggelink, tízóraink, ebédünk, uzsonnánk és vacsoránk. Hála Nekik, Isten nyugosztalja Őket. Lássuk csak, hogy mi volt a spájzunkban a legnyomorultabb időkben.
A polcokon voltak befőttek és lekvárok. Egy ötliteres üvegben kristálycukor, és egy dobozban 1-2 kiló kockacukor. 1-2 kiló só egy külön fa dobozkában. A főzéshez szükséges alapfűszerek is ott voltak a polcon. Teának való gyógynövények vászonzacskóban és csipkebogyó leszárítva üvegben. A földön ott állt a zsíros bödön tele házilag olvasztott disznózsírral. A zsírszalonna megszerzése mindig egy művészet volt és gyakran álltam sorba a hentesnél én magam is. Egy fedeles ládikában 5-10 kiló liszt és egy zsákban 5-10 kiló krumpli. Egy fonott kosárban 1-2 kiló vöröshagyma, és négy, öt fej fokhagyma. Vitaminnak nyáron kovászos uborka és egész évben savanyú káposzta. (és citrom, ha lehetetett kapni) A nyári gyümölcsökből annyi, amennyit megengedhetett a családi költségvetés, de körte és alma mindig volt, sőt elálló jonatán alma egész télen volt egy kosárban. Ezek folyamatos beszerzése mindig napirenden volt. Azt pótolta Édesanyánk, ami éppen kapható volt. Hányszor voltam sorban állni az iskola után! Nos, biztosan kihagytam néhány fontos ennivalót, de ezt majd Ti kiegészítitek magatoknak.
Hogyan étkeztünk?
Reggeli: malátából előre le volt főzve egy adag „kávé”, ami ott állt egy literes kancsóban. A felmelegített tejből, amit előző nap vásároltunk a kenyérrel együtt a Blanka néni kisboltjában – persze a tejet kannácskában – mindenki töltött a saját bögréjébe kávét és tejet és tett hozzá kockacukrot ízlése szerint. Mellé egy nagy szelet kenyér és kész volt a reggeli. Ha éppen nem volt tejünk, akkor a tejeskávé helyett valamilyen teát ittunk.
Tízórai: mintha ma történne. Egy lisztes zacskóban kaptam két összehajtott szelet kenyeret, amik finom zsírral voltak megkenve és megsózva. Mellé egy vagy két körtét, vagy almát. Ezt a tízórás szünetben ettem meg és a mosdóban a csapnál ittam rá vizet bőséggel. Ezzel ki lehetett bírni ebédig. Az osztálytársaim között voltak jó páran a rendszer kedveltjeinek gyerekei közül. Ők szalámis, vagy sajtos kenyereket ettek. Csurgott a nyálam, de soha nem irigyeltem őket.
Ebéd otthon, valamikor 1, vagy 2 órakor: farkas éhes voltam. Mindig volt valami könnyű leves. Másodiknak többnyire főzelékféle sült krumpli körettel és egy, vagy két tükörtojással. Húst (baromfi, disznó, vagy marha) hetente maximum háromszor ettünk, ebből az egyik a vasárnapi ebéd volt. A főzelékek nyáron zöldfőzelékek (tök, sóska, spenót, stb.) voltak, télen inkább lencse, vagy fejtett bab. Persze ettünk gyakran rizses húsfélét is. Mi gyerekek egyáltalán nem voltunk válogatósak. Rohangáltunk, fociztunk, verekedtünk. Állandóan éhesek voltunk. Fontos tudni, hogy senkinek nem volt frizsidere. Jégszekrényben tartottuk a romlandó húst, tejet, vagy a görögdinnyét. A jég beszerzése a nyári napokon reggelenként többnyire az én dolgom volt. Teherautón hozták és mentek végig az utcákon. Megálltak egy-egy sarkon és ott lehetett vásárolni.
Uzsonna: a délutánokat egész nap az utcán töltöttük. Nyáron a grundokon, vagy az úttesten fociztunk, snúroztunk, vagy a Lágymányosi tavaknál idétlenkedtünk. Télen főleg korcsolyáztunk a Fadrusz utcai teniszpálya felöntött salakján. Mindig gondunk volt arra, hogy délután valamikor egy nagy szelet zsíros kenyeret, vagy kettőt magunkba tömjünk.
Vacsora: ilyenkor már Édesapánk is otthon volt. Együtt ültünk négyen az asztal körül. Hogy miket ettünk? A tejeskávé, vagy tea mindig megvolt. Egy vacsora lehetett pirítós kenyerek (platnin pirítva) megkenve zsírral (néha vajjal) és bedörzsölve fokhagymával. Vagy héjában sült krumplik felvágva, megkenve vajjal, és megsózva. Két-három krumplival jól lehetett lakni. Vagy egy nagy szelet kenyér megkenve tejföllel, vagy egy szelet kenyér a zsírszalonna olvasztásából származó töpörtyűvel, megmustározva. Szóval mindenféle egyszerű étkek. A szombat esti vacsorák voltak a kivételesek. Ilyenkor volt egy nagyon kevés kolbász (esetenként lókolbász) vagy szalámi, vagy prágai sonka. Összesen 20-25 deka az egyikből, vagy a másikból az egész családnak. Hírből ismertük a virslit és a debrecenit is. És amikor csak lehetett kaptunk vacsora után gyümölcsöt, vagy befőttet, ha nem volt gyümölcs.
Vasárnap: reggelre mindig kaptunk az előző nap sült fonott kalácsból. Isteni volt magában is, de ha néha volt vaj és egy kis méz, akkor fenséges volt. A vasárnapi ebéd abban különbözött a hétköznapi ebédektől, hogy ilyenkor mindig volt hús is és az ebéd végén sütemény. Édesanyánk kiválóan valósította meg a délvidéki és erdélyi konyhák receptjeit. (most Márti teszi ugyanezt a családunk örömére)
Ezeket a sorokat azért írtam le, mert annak ellenére, hogy a Kormányunk megtesz mindent értünk kisemberekért, azért nekünk is előre kell gondolkodnunk. Semmi pánik!!! Magyarországon csak az hal éhen, aki teljesen elesett. Őket pedig majd valahogy mindenki segíti a saját családjában, vagy baráti körében.
Fel a fejjel! Barátsággal üdvözlök mindenkit:
Szilágyi Zsolt
Adyliget, 2022. július. 21.
