A férfisport legyen a férfiaké, a női pedig a nőké.
Egerszegi Krisztina évtizedekig távol tartotta magát az úszástól, Wladár Sándor szövetségi elnök kérésére azonban most igent mondott az Úszó nemzet programban való részvételre. Az ötszörös olimpiai bajnok a hét végén kezdődő magyarországi vizes világbajnokság előtt exkluzív interjút adott a Mandinernek. „A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké” – mondja a sportágát is fenyegető transzgenderjelenségekről.
Egerszegi Krisztina az 1996-os, atlantai olimpia után vonult vissza, amikor megszerezte az ötödik ötkarikás aranyérmét.
– Én korábbra terveztem a visszavonulásomat. Gyerekkoromtól kezdve volt bennem egy elhatározás, hogy tizennyolc éves koromig úszom, huszonkét évesen férjhez megyek, gyerekeim lesznek, és kész. Ezt szerettem volna, de ekkor már négyéves csúszásban voltam, hiszen Atlantában huszonkét évesen versenyeztem. Sosem felejtem el, hogy életem utolsó döntőjében, kétszáz háton az utolsó ötven méteren már kényelmesen vezettem, és volt időm arra gondolni, hogy „te jó ég, ez most tényleg az utolsó ötven az életemben, és még élvezem is?”. Érdekes érzés kerített hatalmába, de tudtam, a célba érkezés után már másra kell koncentrálnom. Én ott lezártam az úszókarrieremet.
Egerszegi Krisztinának manapság a családja van a fókuszban; férjével, Vigassy Ádámmal három gyermeket neveltek fel: a már 22 éves Bálintot, a 20 éves Barnabást és a 18 éves Zillét.
– Olykor, mikor rájuk nézek, és látom, hogy már kész felnőttek, pont úgy rácsodálkozom erre, mint az úszóeredményeimre. Hogy ezeket biztosan én vittem véghez? Hogy tényleg ilyen gyorsan elszaladnak az évek? A közelmúltban találtuk meg a gyerekkori videókat, és hihetetlen történeteket éltünk át újra, jó volt visszanézni és csendesen megállapítani, hogy jó szülők voltunk Ádámmal. Az első pillanatban éreztem, hogy ő az a férfi, aki egy életre szól. A megérzéseim mindig jók voltak, és hallgattam is rájuk.
Az ötszörös olimpiai bajnok Wladár Sándor szövetségi elnök kérésére igent mondott az Úszó Nemzet Programban való részvételre. S hogy mi győzte meg?
– A gyerekek. Itt nem arról van szó, hogy a jövő nagy bajnokait keressük, hanem arról, hogy nagycsoportos óvodás kortól a másodikos korosztályig minden kisgyereket szervezett kereteken belül valóban megtanítsunk magabiztosan úszni – mármint az oktatók. Ami igazán megfogott, hogy olyan gyerekek is megtanulnak úszni, akiknek soha nem lenne erre lehetőségük.
A hét végén kezdődő FINA-világbajnokságon való nagyköveti feladatok ezek után már „lendületből” jöttek Egerszegi Krisztinának.
– Ott is többedmagammal szerepelek az óriásplakáton, Darnyi Tamás is vállalta a dolgot. Ez megkönnyítette a döntést, hiszen a példaképem volt. Most úgy tűnik, nagyszerű sportvilágesemény lesz az idei. Nem szeretek előre megfogalmazni semmilyen elvárást, mert emlékszem, én is mennyire utáltam, amikor ilyenekkel jöttek, úgyhogy azt kívánom a magyar versenyzőknek, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.
Emlékezhetünk, Egerszegi Krisztina az 1988-as olimpián Szöulban a 200 méter hát eredményhirdetésénél a dobogó tetején két hatalmas NDK-s versenyző között állt – ma már tudjuk, abban a korszakban vagy akár a kínaiak dominanciája idején tiltott teljesítményfokozók befolyásolták a versenyt.Ma egy másik jelenség, a férfinak született, de transzgenderként a nők között versenyző sportolók jelenléte aggasztja a sportvilágot. Az amerikai egyetemi úszóbajnokságon egy Will Thomasként született, ma Lia Thomasként induló versenyző döntögeti a rekordokat. Egerszegi Krisztina ebben is véleményt formált.
– Szerintem az egyetlen dolog, amit a női sportolók tehetnek, hogy nem indulnak el ilyen versenyeken. A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké. Úgy gondolom, akkor maradhatna fair a verseny, ha a transznemű sportolóknak lenne egy külön kategória, én ezt látnám a legjobb megoldásnak, akkor senkinek nem sérülne a versenyzéshez való joga – mondta ötszörös olimpiai bajnokunk.
