Miért akarja az EU elérni, hogy hazánk lemondjon a vezetékes orosz olajról?
Mindeközben a Magyarországot, Szlovákiát és Csehországot magába foglaló (vagyis Lengyelország nélküli) régiós országok naponta összesen alig négyszázezer hordó olajat importálnak, amelynek értéke nagyjából 30 millió dollár. A teljes orosz olajexporton belül ez mindössze 5,6 százalékot tesz ki, az uniós orosz olajimportból pedig nagyjából tíz százalékot.MINDEZEK ALAPJÁN KIJELENTHETŐ, HOGY A LENGYELORSZÁG NÉLKÜLI RÉGIÓS ORSZÁGOK KISMÉRTÉKŰ OLAJKERESKEDELMET FOLYTATNAK AZ OROSZOKKAL.
Ezért különösen meglepő, hogy milyen erőfeszítéseket tesz az Európai Bizottság annak érdekében, hogy ezek az országok, lényegében jövőkép nélkül lemondjanak saját nemzetgazdasági érdekeikről.
A rendelkezésre álló adatokból ráadásul még az is kiderül, hogy az EU-ba történő orosz nyers kőolajexport jelentős része, körülbelül 80 százalék tankerhajókon érkezik, és csak 20 százaléka vezetéken. Ha a finomított olajat is számba vesszük, még nagyobb a tankereken érkező olaj aránya.
Amennyiben tehát a tankerhajókat lezárják, akkor Oroszország EU-ba történő exportjának 80 százaléka esne is ki. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Magyarország, Csehország és Szlovákia teljes mentességével is elérhető, hogy Oroszország európai kőolajexportjának nagy része, közel 90 százaléka embargó alá essen, úgy, hogy az orosz importtilalmat vállaló országok tankerhajókon pótolhatnák a kisesét, igaz, feltételezhetően jóval drágábban, mint korábban tették ezt orosz forrásból. A kérdés az, hogy a szóban forgó országok valóban akarják ezt vállalni, vagy csak kommunikációs eszközként használják az embargó lehetőségét?
