Oliver Stone (amerikai filmrendező) ezt írta.
2014 óta követem az ukrajnai helyzetet, Robert Parry tanár úrral az élen. Követtem az odesszai sortüzeket, a jogtalan üldözést, az újságírók, polgármesterek, politikusok és polgárok meggyilkolását. Követtem a fő ellenzéki párt betiltását, amelynek magasabbak voltak a felmérései, mint a Zelenszkij-kormánynak. Megdöbbentett az ukrajnai orosz kisebbség ellen kifejezett puszta gyűlölet. Ez egy hosszú és szomorú történet, amely a 2014-es, az USA által közösen kitervelt puccsból indult ki, amely megfosztotta Ukrajnát semlegességétől, és hangosan oroszellenessé tette; az azóta eltelt nyolc évben mintegy 14 000 ártatlan embert öltek meg Ukrajnában, és ezek közül egyikről sem tudósított komolyan a mi médiánk.
Az elmúlt hetekben növekvő félelemmel figyeltem, ahogy Victoria Nuland ismét előbukkant a semmiből, és arra figyelmeztette az oroszokat és minket – a célközönséget -, hogy ha az oroszok bármilyen nukleáris eszközt bevetnek, pokolian nagy lesz a baj. Ezt a következő napokban gyorsan átvette egy sor kormányzati tisztviselő és tévécsatorna, felerősítve ugyanazt a gondolatot — Oroszország nukleáris fegyverrel fog fellépni. Mindez azért történt, mert Putyin újra kijelentette Oroszország nukleáris politikáját, amely BTW nem olyan agresszív, mint a mi nukleáris álláspontunk. Ez elgondolkodtatott, miért ismételjük ezt újra és újra? Először is, ott voltak a háborús bűnökkel kapcsolatos vádak, amelyek gyorsan és hevesen érkeztek, és komoly vizsgálatot és bizonyítékokat igényelnek.
Ennek eredményeképpen azon tűnődöm, vajon az USA előkészíti-e a terepet egy ismeretlen eredetű, kis hatóerejű nukleáris robbanáshoz valahol a Donbassz régióban, amely ukránok ezreit öli meg?
Persze, ha ez megtörténne, Isten ments, a világ minden szeme, mint egy pavlovi kutya, arra lenne idomítva, hogy Oroszországot hibáztassa. Ezt a bűnösséget már előre felállították, függetlenül attól, hogy ki lőtte ki az eszközt. Ez a felhasználás biztosan hatással lenne a világ közvéleményének maradék 50%-ára, amely nem a nyugati táborban van. Oroszország lenne a sátán, a Belzebub. Ne feledjük, nehéz tudni, honnan lőttek ki egy nukleáris eszközt, különösen egy olyan gyorsan változó helyzetben, mint ez a háború, amelyben úgy tűnik, Oroszországot bármilyen viselkedéssel meg lehet vádolni, legyen az bármilyen képtelen. Valószínűleg néhány napba telne kideríteni az igazságot, de az igazság nem fontos. A megítélés az, és az USA nagy ügyességgel és tompa erővel vezeti a megítélés elleni háborút, úgy telítve a CNN/Fox műsorszóróit és az európai és ázsiai műholdas országainkat, ahogy még soha nem láttam.
Ezzel egy lépéssel közelebb kerülnénk ahhoz, hogy megkapjuk a reményeink szerint egy újabb Jelcint, aki újabb hatalmas ideológiai és üzleti lehetőséget teremthet országunk számára. De ami még ennél is fontosabb, az alku során elszigetelnénk Kínát Oroszországtól. Természetesen Kína lenne a következő célpont, ha Oroszország elbukik. Úgy vélem, ez a kormányunkban lévő neokonzervatív anarchisták álomforgatókönyve, hogy egy szerintük jobb “szabályokon alapuló világot” hozzanak létre.
