Segítség kérés.
Rubovszky Rita, a Patrona Hungariae iskolaközpont főigazgatójának levele. 22 Ukrajnából menekült gyermeket fogadtak be az iskolájukba, és segítségre volna szüksége. A forrás: egy egyházközség Budán. A kapcsolatteremtés a honlapjuk szerint: igazgato@patrona.hu
A Mi Patronánk Iskolai Alapítvány
1092 Budapest, Knézich u. 3-13.
Számlaszám: 10702404-68105222-51100005
Megjegyzés: menekültek
„T72 felhívása, miszerint az egyházi iskolák befogadnak menekülteket, nagy port kavart a médiában. Úgy alakult az elmúlt hónapban, hogy a befogadás tényleges szervezése a Piaristáknál és a Patronánál van.
A Piaristák- de főleg Horváth Bálint igazgató úr- eszméletlenül heroikus munkával megszervezett egy tanodát ukrán gyermekeknek, akik családjai nem biztosak benne, hogy itt maradnak, ezért áthidaló megoldásként kell nekik valamilyen oktatás. El tudjátok képzelni azt a mérhetetlen háttérmelót, ami ennek a hátterében van. A gyerekek naponta változnak, meg kellett szervezni a tolmácsolást, felügyeletet egy nagyon vegyes korosztálynak, nagyon vegyes kulturális körülmények közül jött gyerekeknek. A szülők adományaiból tudják fizetni
az önkéntesek költségeit, Bálint önmaga jár a Teve utcába, az idegenrendészetre….
Szóval nagy tisztelet és kalap előtte!!!
Ami a Patronát illeti, mindazokat, akik menekültstátuszt vagy letelepedési engedélyt kértek, illetve kettős állampolgárokként itt szeretnének maradni, a Piarista Gimnázium hozzánk küldi.Az elmúlt 25 napban 22 menekültet fogadtunk be, akik jelenleg hozzánk járnak. Ez nagyon komoly szám, sajnos nem egy iskoláról tudok, akik elutasították ezeket a gyerekeket, hiszen az iskola nem gyereket iskoláz be, hanem életeket vállal fel-ezt több helyen a sajtóban is elmondtam.
Van 6-tól 17 éves korig kárpátaljai magyar gyerekünk, van teljesen ukrán kisfiú, az édesanya három gyerekkel 9 napon keresztül utazott busszal egy donyecki zsákfaluból. Van harkivi 14 éves kislányunk a kollégiumban, a házát szétbombázták, a szülők Beregsurányban maradtak, van négy olyan kárpátaljai 14 éves kislányunk a kollégiumban, akiket a szülők feltettek egy vonatra, mi levettük őket, azóta nálunk laknak. Az egyik család konkrétan nem tudta, melyik országban és városban van, amikor leszállt a Keletiben, mert felszállt az első vonatra valahol Belső-Ukrajnában . ami éppen jött. Van olyan beregszászi család- az apát felvettük tanárnak, az édesanyát óvónőnek- akik tényleg egy azért jöttek át, mert már halálosan fenyegették őket maguk az ukránok. Horrortörténeteket hallgatunk az orosz megszállásról és a Kelet-ukránokról is, akik megszállták Kárpátalját, ahol gyakorlatilag két hét alatt egy népességcsere történt.
Mindeközben a gyerekek és a családok iszonyúan traumatizáltak, sokkosak, borzalmasan szegények, egy szál bőrönddel jött át mindegyik. A beregszászi családnak egy patronás szülő odaadta a kiadásra szánt 160 négyzetméteres
lakását de ez nyilván nem végleges megoldás, van három gyerekes családunk, akiknek egy emeletes ágynyi helyük van valami barakkszerű menekültszálláson a nyolcadik kerületben és így tovább. Mivel az állam nem ad fejkvótát a kettős állampolgárságúaknak, csak a menekült státuszúaknak, ezért a 22 gyerekből márciusra 143000 Ft bruttó (!!!) állami segítséget tudtam lehívni. A kettős állampolgárságúaknak elvben minden jár, gyakorlatilag azonban a kárpátaljai
gyerekekre nem jár semmi. Így aztán 22 gyereket etetünk ingyen és 4 kollégistát egész nap plusz a hétvégék minden normatíva nélkül. Én sem tudom, mit csinálnánk a szülői adományok nélkül, és anélkül a megrendítő közösségi összefogás nélkül, amit a szülői körben tapasztalunk. És akkor nem beszéltem arról, amit jelent ez a pedagógusoknak, az osztálytársaknak, a szülőknek…..
Tudjátok, van egy csomó segélyszervezet és nyilván sok profi erőforrás, de a gyakorlatban ennek a koordinálása, az adománykérés, a szülőkkel való kapcsolat, az után követés, a pedagógiai munka megszervezése, az órák alatti tolmácsolás megszervezése , segítség a Taj kártya, az idegenrendészet, a Kormányhivatal stb-ügyintézésben ránk hárul és egyszerűen már segítséget sem tudunk kérni, mert nincs mikor.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a levelet és ha megengeditek, a magam részéről
pontosítanám, mely pontokon tudnátok nagyon segíteni.
– mivel ezek az emberek ténylegesen nincstelenek, minden pénzadomány kenyérre megy és mi sem tudjuk nagyon már miből fizetni az ellátásukat. Ha bárkinek ezt a felhívást el tudjátok juttatni:
A Mi Patronánk Iskolai Alapítvány
1092 Budapest, Knézich u. 3-13.
Számlaszám: 10702404-68105222-51100005
Megjegyzés: menekültek
– Több családnak keresünk szállást, ha valakinek volna olyan lehetősége, ahol 3 gyermekkel hosszabb ideig önállóan lehet lakni, az nagy segítség. Nem segítség az átmeneti szállás, olyanunk van.
– ha valaki tud olyan oroszul beszélő önkéntest, aki bejönne napi 4 órában koordinátornak…
Valamit összedobnának neki a szülők, nem kéne teljesen ingyen dolgozni. Kapcsolattartás a piaristákkal, a hatóságokkal, a szülői felajánlásokkal, a tanárokkal, a segélyszervezetekkel, a kárpátaljai szervezetekkel. Hétvégi programok ko-ordinálása. Ezek az emberek azt sem tudják, a metro, nem mernek kimenni az utcára, felszállni egy buszra…
És még egy: én minden tv-felvételt visszautasítottam az elmúlt hetekben, csak rádióinterjút adok. Nem lehet katasztrófaturizmust csinálni a menekültekből, nem lehet sem a menekülteket sem a befogadóosztálytársakat ebbe a helyzetbe hozni, ha valamelyikőtökhöz eljut berzenkedés, hogy miért zárkózom el, hát ezért.
Köszönöm, hogy leírhattam mindezt
Mély, szeretetteljes húsvéti ölelés Mindenkinek és Áldott Ünnepeket kívánok nektek
Rita”