Felhévizy Félix soha nem kedvelte igazán Koncz Zsuzsát. Valószínű, hogy ennek a negatív véleménynek a kialakulásában szerepet játszott az is, hogy már a szülei sem kedvelték. De ez nem is probléma, hiszen ízlések és pofonok, ahogy mondani szokták különbözők. Félix sokkal inkább a rockzene felé orientálódott, de az énekesnők közül is inkább Cserháti Zsuzsa és Kovács Kati stílusát kedvelte jobban. Természetesen mindezt úgy, hogy közben maximálisan elismerte és tisztelte Koncz Zsuzsa munkásságát. Aztán amikor úgymond kinyílt a világ, a zenészek is elkezdtek politizálni. Akkor kerültek leosztásra azok a lapok, amelyek szerint kizárólag akkor vagy (lehetsz) tehetséges, igazi művész, ha a baloldali, liberális eszméket támogatod, ha esetleg nemzeti érzelmű, keresztény gondolkodású vagy, akkor viszont nincs helyed a nagybetűs művészek között, nemkívánatos, pária státusban maradsz.

Az egykori SZDSZ járt ebben az élen, hiszen szépen maga köré gyűjtötte a liberális művészeket, akik, azért valljuk be – tisztelet a nagyon kevés kivételnek –, a Kádár-rendszer kegyeltjei, kiváltságosai voltak egytől egyig. Ebbe a körbe tartozott számos más ballib híresség mellet, Bródy János és Koncz Zsuzsa is. Na ők aztán végigtolták és tolják mind a mai napig a rájuk kiosztott szerepet. Teszik ezt úgy, hogy már párt sincs mögöttük, csak az a nagy-nagy PC, megértő és elfogadó liberális eszme. Valós társadalmi támogatás hiányában ugyanis az ezt az értékrendet követő pártok mind-mind eltűntek a politikai színpadról, vagy pedig szánalmasan vegetálnak.

Ráadásul úgy, hogy felsőbbrendűségüket soha nem mulasztják el érzékeltetik felénk, bunkó, ódivatú, magyarkodó, bőgatyás suttyók felé.